Orvosi pióca – A láb egészségének szolgálatában
A piócák gyógyászati felhasználása több ezer évre tekint vissza. A természet egyik csodája ez a kis élőlény, amely kiemelkedő gyógyhatásával már a középkor orvosainak is egyik leggyakrabban alkalmazott eszköze volt. A sok évszázad alatt felhalmozódott eredményekre alapozó szakirodalomban a pióca kapcsán a következő indikációk találhatók: vérömlenyek felszívódásának elősegítése, érszűkület, zúzódások és ínhüvelygyulladás (tendovaginitis) kezelése, gyulladások, felületes vénás trombózisok, poszt-trombotikus szindróma, érszűkület, visszérpanaszok, visszérgyulladás terápiája, keringési zavarok csökkentése, véralvadás gátlás. Ezek a problémák leggyakrabban a lábfejen, lábszáron és a térdhajlatokban jelentkeznek.
Az emberiség ismert történelmét végigkísérik ennek a kis „gyógyszergyárnak” a felhasználásáról szóló feljegyzések. Már az ókori egyiptomi ábrázolásokon találkozhatunk az élő piócás kezelés bemutatásával. A római származású természettudós, Plinius (i.sz. 23-79) érgyulladások, aranyeres csomók kezelésére javasolta használatukat. A pióca alkalmazása a középkorban is igen elterjedt volt. A kódexek, mint a felcserek és javasasszonyok által alkalmazott egyik leggyakoribb módszert említik a piócázást. A vérkeringés és vérnyomás problémáinak kezelésére 20, de akár 40 piócát is felhelyeztek a páciensre.
Ma a közvetlen élőpióca használat még előfordul orosz természetgyógyászok körében, valamit Törökország kis-ázsiai területein piócás fürdő formájában. Emellett reneszánszát éli az élő piócás kezelés Európa néhány kiemelt wellness terápiás központjában, ahol egészségügyi és kozmetikai céllal is használják őket. Az orvosi pióca és az abból készült készítményekkel történő kezelés összefoglaló neve a HIRUDOTHERÁPIA
A legnagyobb felhasználási kör azonban nem az élő piócás felhasználás, hiszen ez rendkívüli gondosságot, szakértelmet és az esetleges fertőzések elkerülését feltételezi. Ma már jóval korszerűbb, felhasználóbarát módon is élvezhetjük a pióca „áldásos hatását”. Ezért inkább a különböző feldolgozott készítmények alkalmazása terjed rohamosan. Ma már ritka az élőállatos terápiás felhasználás, viszont sokkal elterjedtebb a jó minőségű teljes spektrumú hatóanyag kivonatot tartalmazó készítmények (krémek / kenőcsök) használata.
De itt ketté kell választanunk a készítményeket. Körül-belül száz éve léteznek ugyan olyan készítmények, amelyek csak az orvosi pióca vezető hatóanyagának, a Hirudin-nak a szintetizálására épülnek. Komolyabb problémákra ugyanakkor léteznek olyan készítmények, amelyek nem csak egy hatóanyag komponenst, hanem az orvosi pióca (latinul: Hirudo Medicinalis) teljes spektrumú kivonatát tartalmazzák. Az utóbbi termékek lényegesen összetettebb, szinergikus hatásúak és összetételükben valóban hordázzák a piócák valós hatóanyag együttesét, szemben a kiragadott komponensekre építő, előzőleg említett készítményekkel.
Napjainkban újra reneszánszát éli az orvosi pióca gyógyászati és szépészeti célú alkalmazása. Manapság már nemcsak a pióca visszér kezelő hatása miatt, hanem a „nehéz láb érzés” csökkentése érdekében történik a kezelés. Természetesen higiéniai okokból nem az élő pióca felhasználása, hanem a pióca-kivonatot tartalmazó krémek használata terjed rohamléptekben. Életkortól függetlenül egyre többen használják ezeket a készítményeket.
